Hímzésfajták

A hímzés olyan díszítő folyamat, minek során az alapanyagot tűbe fűzött cérnával, varrással készített mintával ékesítik. A varrás során az alapanyagot át kell szúrni oda-vissza, hogy aztán a fonal adja meg a mintát az anyag felületén. A szálakat a munka hátoldalán dolgozzuk el. Régészeti leletek alapján már az ókorban is hímeztek. A hímzés eredete a ruhadarabok összeállítására vezethető vissza. A sírokban talált tűk finom kidolgozása arra utal, hogy a hímzés elterjedt Kínában, Egyiptomban és Mezopotámiában is. Európában a legrégebbi darabok a 11-12. századból maradtak ránk. Leggyakrabban bíborszínű selyem alapanyagra hímeztek arany- és selyemszállal. Főleg miseruhák, palástok, koporsótakarók készültek abban az időben, melyekre a bizánci kultúra nyomta rá bélyegét. A korai középkorban divat volt az arany- és ezüsthímzés, míg a 13-14. században kezdett elterjedni a selyemszál, így több színárnyalattal tudtak dolgozni. A reneszánsz idején használt színek már erőteljesebbé váltak. A barokk idején elsősorban a hímzéstechnika fejlődik, mint pl. a gobelin és tűfestés.. Jellemző erre a korra az erősen domborított arany- és selyemhímzés a papi palástokon, míg a világi ruházaton terjedt az aranyflitter és a gyöngyrátétes hímzés. A rokokó magával hozta a gobelinöltésekkel kivarrott bútorkárpitot és a szalagmotívummal, virágcsokorral díszített kelméket. A 20. században a lakástextilek díszítése, ezen kívül a ruhadarabok hímzése terjedt el. Ezen utóbbiak főleg az ingek, blúzok nyakára, kézelőire, vállára kerültek a célból, hogy az élettartamukat hosszabbítsák, s így kopásállóbbá váljanak. A hímzés készítésének módja lehet gépi vagy kézi. A kézi hímzés sokkal időigényesebb, a gépi hímzés a 20. században a varrógép megjelenésével terjedt el. A felhasznált alapanyag lehet növényi eredetű pl. vászon, gyolcs, pamut vagy állati eredetű, mint pl. bőr, posztó, hernyóselyem. Motívumai geometriai alakzatok, emberábrázolás, növényi, állati motívumok.

GOBELÍN

A hímzés elnevezését állítólag Jean és Philibert Gobelinről kapta. Az első gobelinek a XLI. században jelentek meg Franciaországban. Készítői a kelmefestő testvérek voltak, akik műhelyükben azzal a céllal készítették gobelinjeiket, hogy versenyre keljenek az akkoriban nagyon divatos olasz festészettel. A 18. század manufaktúrái főleg a kor neves festőinek képeit szőtték nagy szeretettel, majd a 19. századtól elterjedt a kárpitok gépi szövése. A kézi szövésű gobelint a szecesszió hozta ismét divatba. A gobelinöltés valójában félkeresztszem, melynél fontos, hogy az öltések mindig egy irányba dőljenek. Előfestett kanavára hímezzük vagy leszámolható minta alapján. A kanava ritka szövésű, jól leszámolható textília, mely abban különbözik egymástól, hány öltés található egy cm-en. Kezdetben a gobelineket gyapjúfonallal készítették, mely ma is kapható. Napjainkban legelterjedtebb az osztott hímzőfonal, melynek francia eredetű neve a mouliné fonal. A hímzés nem soronként készül, hanem színenként haladunk. A megfestett felületet azonos színnel töltjük ki a minta alapján. Tompa végű tűt használunk ügyelve arra, hogy az öltések azonos feszességűek legyenek. Hímzőkeretet használva egyszerűbb és kényelmesebb hímezni. Választhatunk tetszőleges méretre állítható varrókeretet, vagy fix vak rámát, aminek mérete az adott képhez idomul. Hímzés során az előfestett kanava szinte átalakul egy teljesen új vászonná, ami magán viseli kezünk nyomát. Gobelinből készíthetünk képet, párnát, táskát vagy akár bútorkárpitot is, kizárólag a fantáziánk szabhat határt. A témák tárházában mindenki szabadon válogathat ízlése szerint. Nem kell leragadnunk a gobelingyártók termékeinél, magunk is választhatunk témát, melyet aztán az általunk kiszemelt fotó alapján megfestenek. Így teljesen egyedi alkotás lesz tulajdonunkban, aminek eszmei és valós értékét csak növeli, ha saját kezűleg készítjük el.

KALOTASZEGI VARROTTAS

Kalotaszeg tájegységről kapta a nevét. Itt készülnek a kalotaszegi hímzések. Ez a hímzésfajta úri hímzésként is ismert. Öltése a nagyírásos és a keskenyebb kisírásos, mely már napjainkban eltűnt. Alapanyaga lenvászon vagy a pamutos vászon. A motívumok ismétlődnek és alapelemekből tevődnek össze. Leggyakoribb a növénymotívum, tárgymotívum valamint az állatmotívumok.

KERESZTSZEMES HÍMZÉS

A keresztszemes hímzésnél a szem elnevezés két vagy több egymást keresztező lapos öltést jelent. Vászonra vagy pamut alapanyagra kell elkészíteni szálszámolással, melynél fontos, hogy a függőleges és vízszintes irányban elhatárolt négyzetek egyenlőek legyenek. Ez a technika geometrikus ábrából fejlődött ki. Ez főleg Skandináviára jellemző, míg Európában megjelenik a figurális és növényi ornamentika.

KALOCSAI HÍMZÉS

Kalocsa városában és környékén készült világhírű kézimunkákat rejt az elnevezés, melyek lapos és száröltéssel készültek. A legrégebbi kalocsai hímzések egyszínűek voltak, majd a 20. század első harmadától váltak színesssé. Nagyon elterjedt volt a virágornamentika, a mintavilágban főleg a természetábrázolásra törekedtek. Hímzéssel díszítették az asztalneműt, lepedőszéleket, párnákat, melyek részei voltak a leányok kelengyéjének.

RICHELIEU HÍMZÉS

Avagy magyarosan riseliő, mely nevét a híres francia államférfiról, Richelieu bíborosról kapta. Franciaországban alakult ki a csipke utánzására. Vászon alapú textíliára készül. A vászonalap a díszítményt fogja képezni, tehát ami az előrajzolás, azt nem szabad kivágni, míg a díszítmények közötti vászonrészeket később el kell távolítani. A munka finomsága az áttörés mennyiségén alapul. Finom cérnával, finom alapanyagú kelmére hímeznek, általában fehér alapon fehérre. Manapság elterjedtek a színes cérnával hímzett darabok is.

HARDANGER

A hardanger szálszámolásos hímzésfajta és nevét a 120 km hosszan húzódó dél-norvég Hardanger-fjord után kapta, ahol nagyon elterjedt. Ma már világszerte hódít, de mivel főleg külföldi szakirodalom áll rendelkezésre, csak lassan vált ismertté. Ez a hímzés egyenletes szövésű vászonra készül, ahol az egy cm-re eső szálak száma befolyásolja a kézimunka méretét. A hardanger-minták szimmetrikusak, gyakran a merőleges szálak is. Megvannak a maga korlátai, egyrészt a vászon merőlegesen futó szálainak következtében, másrészt az öltéstípusok variációja is véges. Ugyanakkor az teszi vonzóvá, hogy széles a paletta a nemesen egyszerűtől a gazdagon díszítettig. Az egyszerű is lehet nagyon látványos, a díszes is lehet meghökkentő.